Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


nevesítjük, akkor is kitalálható lett volna, hisz az FTC Baráti Kör honlapján másról nem nagyon értekeznénk.

Ha már ott voltunk, akkor nem csak végignéztük a kiállított tárgyakat, amelyek mindegyike az FTC dicső múltjára emlékeztet, hanem beszélgettünk is a múzeum vezetőjével, Zsiga Lászlóval és kedves feleségével, Anikóval, aki munkájának legfőbb támogatója.

- Ismereteim szerint Nagy Béla ötlete alapján jött létre a Fradi Múzeum. Ti azonban erről valószínűleg többet tudtok mesélni. Megkérünk benneteket, hogy mutassátok be ennek a történetét.
- Nagy Béla egy igazi sportereklye gyűjtő volt, szenvedélyesen gyűjtögette a különböző ereklyéket, de főleg a Fradival kapcsolatos tárgyakat. 1969-ben egy kiállítást szervezett az akkori gyűjteményéből, ami óriási sikert aratott. A Ferencváros akkori vezetősége ráérzett ennek a jelentőségére, Nagy Béla munkája is elnyerte a tetszésüket, így felajánlottak neki egy állást a klubnál. Közben ez a gyűjtemény folyamatosan gyarapodott, mígnem 1985. december 3-án, a focicsapat születésének 85. évfordulóján, ebben a teremben megnyílt a múzeum.

- Akkoriban még Nagy Béla intézte a múzeum körüli teendőket. Ti kapcsolatban voltatok ebben az időben a klubbal? 
- Én 1981 óta szurkolok a Ferencvárosnak, de a klubbal ekkor még nem volt különösebb kapcsolatom. Nagy Bélával pedig mindössze egyszer találkoztam, egy dedikáló esten, amikor többek között nekem is aláírta a könyvét.

- Hogyan kerültetek kapcsolatba a múzeummal?
- Egy időben mindketten elveszítettük az állásunkat. Egy nap, mint általában, délelőtt munkahelyet kerestünk, délután pedig magam sem tudom, hogy milyen ötlettől vezérelve, eszembe jutott, hogy milyen jó lenne folytatni Nagy Béla FTC Napló sorozatát, ami 1974-ig tartott és amit ő soha nem fejezett be. Mi akkor már jártunk a Fradi rengeteg szakosztályának a meccseire és gondoltuk ez egy nagyszerű dolog lenne, ha ezt tovább tudnánk folytatni. Elkezdtük járni a könyvtárakat, lementünk meccsekre, ahol vezettük a statisztikákat és rövidesen összeállt az aktuális fél évnek a naplója, majd az 1974-es év kompletten. Lementünk egy vízilabda meccsre, ahol éppen Rieb György ült mellénk, akitől kértünk egy időpontot. Két-három hét múlva fogadott minket és nagyon tetszett neki az általunk elé tett munka. Azt mondta, hogy erre van igény és meg fogja nézni, hogy ez miként tud a klub berkein belül működni. Aztán hosszú idő telt el, változások történtek a klub élén. A vezetők úgy döntöttek, hogy a múzeumban is változásokra van szükség, és ez a lelkes házaspár erre a feladatra pont alkalmas. Mi akkor nagyon sajnáltuk Dölle Zsoltot, mert ő Nagy Béla barátja volt, akivel mi szívesen dolgoztunk volna együtt, egyáltalán nem szándékoztunk a helyére kerülni, de az új vezetőség ezt nem így gondolta. Gyakorlatilag így kerültünk ide.

- Mikor felvettétek a munkát a múzeumban, gondolom még magatok sem tudtatok mindent az itt lévő tárgyak történelméről. Honnan szereztétek meg azt az ismeretet, ami a munkátokhoz elengedhetetlen?
- A magam nevében tudok erről beszélni, hiszen a feleségem elsősorban tőlem szerezte az ismereteit. Nekem már a múzeum előtt is volt rálátásom a Fradi történelmére, hiszen az FTC Naplót pont azért volt szándékomban folytatni, mert a Nagy Béla által leírtakat én folyamatosan tanulmányoztam. Ezáltal kellő tudásra tettem szert, tehát ha a tárgyakról nem is volt mindig teljes az ismeretem, de a klub történelméről már ekkor is gazdag ismeretekkel rendelkeztem.

Amikor viszont átvettük a múzeumot, akkor kellett csinálnunk egy leltárt. Minden egyes tárgyat megfogtunk, megnéztük, hogy az mi is valójában és leltárba vettük. Amiben hiányosak voltak az ismereteink, mert nem volt a tárgyra ráírva, hogy mi is a hozzá köthető történet, azt a tárlatvezetőinktől (Eta néni, Dodi bácsi, Sanyi bácsi, Bandi és Boldi) megkérdeztük és azonnal leírtuk, mert rájöttünk, hogy elvesznének az adatok, ha azonnal nem rögzítenénk ezeket. Ők jópofa történeteket meséltek el nekünk és így ismerkedtünk meg ezeknek a tárgyaknak a történeteivel. Figyeltük őket, amikor a vendégeket végigvezették a múzeumon és ebből is rengeteget tanultunk. Gyakorlatilag most már akár mindketten tárlatvezetők is lehetnénk, sőt néha valóban be is szoktunk ugrani, mert teljesen elsajátítottuk a hallottakat.

- Hogyan van mindez rögzítve? Számítógépen? Vagy egy könyvben van feljegyezve?
- Ezt a leltárt természetesen számítógépen vezetjük egy táblázatban, ahol minden tárgy mellé le van írva annak rövid története is. Sok esetben a véletlen kelt a segítségünkre. Volt olyan, hogy bejött valaki és adatokat kért tőlünk. Én felcsaptam a régi újságokat és gyakran akkor találkoztam egy leírással, ami például egy kupáról szólt, aminek mi nem tudtuk a pontos történetét. Sokszor tehát a szerencse is a kezünkre játszik a történetek gyűjtésében.

- A múzeumba való belépés ingyenes?
– Igen, teljesen ingyenes, de ha valaki esetleg támogatni szeretné a múzeum működését, arra is van mód.

- A múzeum mikor, mely időpontokban látogatható?
- Minden hétköznap déltől háromig vagyunk nyitva. Ez valóban nem szokványos nyitvatartás, de így alakult ki, elsősorban a tárlatvezetőink miatt, akik már idős emberek, akiknek ez az időpont a legmegfelelőbb. Azonban, ha csoportok előre bejelentkeznek, számukra bármikor rendelkezésre állunk a nyitvatartási időn kívül is. Ezek a csoportok általában gyerekekből állnak. Meglátogatnak bennünket gyerek focicsapatok és iskolák is. Fontos, hogy a következő generáció megismerje az egyesület történelmét, büszke legyen a nagyjainkra, tanuljon az esetleg elkövetett hibákból. Például mindenkinek el szoktam mondani, hogy a gyűlölködés nem a pályára való, az Újpest nem ellenség, hanem ellenfél, mert ezeket úgy gondolom, feltétlenül tudatosítanunk kell bennük. A gyerekcsoportokat mindig kiemelten kezeljük, hogy számukra ez a látogatás valóban egy élmény legyen. Részükre külön játékokat szervezünk, amikor ellátogatnak a múzeumba. Az aktuális tárlatvezetőnk végigviszi őket a múzeumon és a végén kikérdezzük őket a hallottakból. A jó válaszokért lehet nyerni apró ajándékokat. A múzeum után esetleg bemehetnek a csapat öltözőjébe, megnézhetik a pályát és így igazi élménnyé lesz számukra a múzeumlátogatás, nem olyan nyers, kötelező jellegű. Szombaton és vasárnap nem vagyunk nyitva, mint ahogy biztonsági okokból a meccsnapokon sem.

- Egy csoport, ha be szeretne jelentkezni, akkor ennek mi az útja?
- Egyszerűen csak be kell telefonálni a Fradiba és akkor ezt a megkeresést hozzám irányítják.

- Összefoglalnád olvasóinknak a múzeum feladatát?
- A múzeumnak kettős feladata van. Az egyik, hogy megőrizzük ezeket a kincseket és persze fejlesszük a múzeumot a lehetőségeink szerint. A sportigazgatóság üléseinek állandó vendégei vagyunk, ahol az összes szakosztály jelen van. Itt megbeszélik az ügyes-bajos dolgaikat. Ezen alkalmakkor többször felvetettem, hogy hozzanak be mindent, ami méltó tárgya lehet a múzeumnak. Erre szerencsére vevők voltak. Például nagyon jólesett, hogy amikor vidéken voltunk egy tornán, Lipcsei Péter a győztes kupával már jött is hozzánk, hogy ez a múzeumba való. A birkózók is, amikor a csapatbajnokságban második helyet értek el, azonnal átadták az ezért kapott kupát. Az utóbbi két-három évben azonban az egyéni sportágak hozzák a Ferencvárosnak a sikereket. Csapatban 2008-ban nyertünk utoljára, azt is a női hokisok, amiről nagyon kevesen tudnak. A Fradi mindig is híres volt arról, hogy sok szakosztálya van, mi ki is raktunk ide egy ilyen táblát, ahol minden szakosztályunk fényképe, tablója szerepel. Ez lenne tehát az egyik feladatunk, a másik pedig az adatgyűjtés. Mint már említettem, nagyon szerettem mindig Nagy Béla FTC Naplóit, bár picit hiányoltam belőlük a többi sportágnak a részletességét, hiszen ez főleg a focira volt kiélezve. Nekünk a feleségemmel mindig is a férfi kézilabda volt a nagy szerelmünk. Mi tehát egy kisebb szakosztály sugarából érkeztünk, nem a foci egyoldalú szeretete mögül. Ezért láttuk, hogy a kis szakosztályok, mennyire szenvednek az információhiány miatt. Amikor idekerültünk és megmutattuk a sportszakosztályoknak, hogy mennyi adatot összegyűjtöttünk, szabályosan padlót fogtak. Ezen a fogadtatáson felbuzdulva még nagyobb elánnal vetettük bele a munkába magunkat. Sokszor ütköznek egymással a különböző szakosztályok mérkőzései, de a barátaink látták a „szenvedéseinket”, hogy nem tudunk egyszerre több helyen is ott lenni, így besegítenek. Van, aki női focin jegyzetel, van aki öregfiúk meccsen segít be nekünk, így egy széles skálájú adatgyűjtést tudunk végezni. Egy kedves szakosztályvezető meg is jegyezte, hogy itt egy tekebábu nem dőlhet el úgy, hogy mi azt ne dokumentálnánk. Ez nagyon jólesett és valóban így is van, buldog módjára megyünk minden eredmény és adat után, hogy ne vesszen el semmi. Például tavaly a kerékpár sportágban országos bajnokok lettünk, de ez az adat, sehol nincs rajtunk kívül feljegyezve. Történt, hogy a pálya OB-én, lement minden verseny és a Fradi kérte még, hogy a szokásos 4000 méteres csapatbajnokság – ahol 4 fős együttesek tekernek körbe és eldöntik, hogy ezen a távon ki a gyorsabb – is legyen megtartva. Már csak azért is, mert tavaly hunyt el Schillerwein István, aki a mágusa volt ennek a sportágnak, évtizedekig fő támogatója a Ferencváros bicajosainak. Az ő emlékére mindenképpen ki akarták harcolni, hogy ez a versenyszám is elindulhasson, pedig a kerékpár szövetség ezt ellenezte. A Fradi viszont mindenképpen erőltette ezt, a Ferencvárosi Szabadidő Sport Egyesülettel karöltve. Végül egy teljesen alkalmatlan időben, 20 néző előtt megrendezték ezt a versenyt, amit a Fradi meg is nyert. A múzeum egy ideig őrizte az ezért járó kerékpár alakú díjat, majd elvitték. Én akkor ott lejegyzeteltem, hogy 4 perc 57 másodperces eredménnyel megnyertük ezt a versenyt és országos bajnokok lettünk. Később a jegyzeteimet átnézve vettem észre, hogy nem írtam fel az ezred másodpercet. Elkezdtem kutatni a jegyzőkönyv után, de senki nem őrizte meg. Gyakorlatilag, ha ezt az eredményt én nem írom fel, akkor elveszik örökre. Ezt én dokumentáltam, hogy országos bajnokok vagyunk, de ha valaki fel fogja nyitni a Magyar Sportévkönyvet, ami gyakorlatilag minden sportág minden országos bajnokát listázza, abban nem lesz benne. Így vesznek el az adatok és ez minket még inkább inspirál, hogy amit mi csinálunk, az igenis fontos.

- Mi a tervetek az új, általatok készített FTC Naplóval?
- Szinte az első pillanat óta az a terv, hogy könyvalakban megjelenjen. A Ferencvárosi Torna Clubhoz az a méltó, ha folytatódik a Nagy Béla által megkezdett munka. Ráadásul tartozunk ennyivel azoknak a sportolóknak, akik magukra húzzák a zöld-fehér mezt, hogy nevük és eredményeik fennmaradjanak az utókor számára. Tehát mi megpróbáljuk folytatni az FTC Naplót, azonban sajnos nagyon nehéz pénzt és szponzorokat szerezni a megjelentetésre. Azonban nem adjuk fel. Most is vannak ígéreteink, de ezeknek már csak akkor hiszünk, amikor a kezünkbe fogjuk az első példányt!

- Azt már hallhattuk, hogy Zsiga László miként került a Fradi mellé, de a feleségedet is szeretnénk megkérdezni, hogy az ő szemszögéből hogyan történtek ezek az események?
- Laci 1993 elején az első hazai bajnoki focimeccsre kihozott. A Csepel ellen játszottunk és rögtön ki is kaptunk. Sikerült kihoznia egy vesztes mérkőzésre, ami bevallom, akkor nem nyerte el a tetszésemet. Aztán a következő héten elvitt egy férfi kézilabda mérkőzésre és utána persze hétről-hétre jártunk a focira is és megszerettem. Próbáltam minden sportág szabályait megismerni, megszoktam ezt a légkört. Megismertem szurkolókat és játékosokat, egyre inkább szélesedett a tudásom. Laci kitartóan vitt magával, én pedig megszerettem ezt a világot. Aztán az adatgyűjtésbe is belefolytam, hiszen hol erre, hol arra kért meg, hogy segítsek neki. Kettőnk között kialakult egy munkamegosztás. Laci írja a statisztikákat, a leírásokat, én pedig lektorálom azokat. Nekem inkább az apróságokra áll rá a szemem, Laci pedig inkább globálisan lát mindent. Neki van rengeteg ötlet a fejében, amit nagyban lát át, én pedig a molyolós dolgokban vagyok inkább otthon. Ez azonban nem is baj, mert így egészítjük ki egymást.

A beszélgetést nemsokára folytatjuk, amikor részesei lehetünk majd egy virtuális tárlatvezetésnek is, természetesen sok képpel.

Istenes Mónika és Istenes Tibor
A beszélgetés ideje: 2010. június 28.

 
 
A végére ugorhat és hozzá

Folytatjuk beszélgetésünket Zsiga Lászlóval és feleségével, Anikóval a Fradi Múzeumban. A beszélgetés végén pedig átnyújtunk egy virtuális albumot, mely egy kis betekintést ad a múzeum kincseibe.

Aki az első részt nem olvasta volna, az ide kattintvamegteheti.

- Említettétek, hogy akár a tárlatvezetői feladatot is el tudnátok látni. Olvasóink nevében is arra kérnénk benneteket, hogy vezessetek végig a múzeumon!
- Rendben! Viszont mindent mégsem mutatnék be, mert ha valaki az írás után kedvet érezne arra, hogy meglátogassa a múzeumot, még szerezhessen új élményeket.

Kezdjük rögtön a pályánál. Az első pályánk a Soroksári úti pálya volt. Az Üllői úti stadiont 1911-ben adták át, eddig az időpontig a Soroksári úti salakos pályán játszottunk. Két oldalán csak egy kis dombocska volt lelátó gyanánt. Nem volt egy kiépített sportcentrum. Az öltözők is egy kiszuperált vasúti kocsiban kaptak helyet. Aztán kinőttük ezt a pályát és akkor vetődött fel, hogy megépítik az újat. Az első pályánk még ma is ott áll, ahol régen volt. A háború után ez a Medicor pályája lett. Mi még voltunk ott úgy, hogy a pálya szinte eredeti állapotában volt, ahogyan itt a képen is látszik. Most egy pár hete ismét meglátogattuk a pályát, amin sajnos már csak tenisz- és kispályás focipályák vannak. Sajnálom, hogy ez a pálya nem lett megmentve a Ferencvárosnak. Biztos vagyok benne, hogy segítette volna a fiatal játékosaink identitását, ha elmondhatták volna, hogy ők azon a pályán focizhattak fiatalabb korukban, ahol az ősök a kilencszázas évek elején. Év közben ezt a pályát is könnyen meg lehet nézni, a HÉV végállomástól kell elindulni és a HÉV vonalán egyszer csak elérkezünk egy kétszintes téglaépülethez, egy iskolához. Ott át lehet menni a HÉV síneken és bejutva az iskolaudvarba, jobbra az iskola, balra pedig le lehet menni ebbe a gödörbe és meg lehet nézni ezt a pályát. Ez volt a Ferencváros első otthona a Soroksári út 75. szám alatt.

1911-ben megépült az új pálya, de ez fokozatosan épült. Először csak az alsó részt adták át, ahogy ezen a rajzon is látszik, majd a felső részt csak később építették meg. Érdekessége, hogy itt még volt futópálya és a meccsek félidejében atlétikai versenyeket rendeztek 40 000 néző előtt. Ez egy óriási lehetőség volt az atlétika számára. Vagy akár a kerékpárosok is hívhattak maguknak egy ellenfelet és megmérkőztek ott velük a meccs szünetében. Ennyi néző előtt egyébként nem mutathatták volna meg a tehetségüket még akkor sem, ha régen a Millenárison rengeteg embert vonzott egy ilyen kerékpárverseny. Ma sajnos egy Országos Bajnokságon a versenyzőkön, a csapatokon, edzőkön kívül van kb. 20 érdeklődő és ők is jellemzően családtagok, plusz még mi ketten. Ma már sajnos szinte csak maguknak rendezik ezeket a versenyeket.

Visszatérve a stadionra, amikor megépült 40 000 volt a befogadóképessége. Aztán elkezdett romlani az állapota. A B lelátónak a teteje elszállt egy nagy szélben, egy sokat emlegetett válogatott meccsen pedig leszakadt a tribün. Rengeteg sérült volt és csodaszámba ment, hogy nem történt halálos baleset. A háború sem tett jót a stadionnak, bár az Üllői út megúszta nagyobb sérülések nélkül, nem úgy mint az MTK stadion, ami nincs messze innen, mégis tropára ment. Ők évekig nem tudtak hazai pályán játszani. Viszont az évek során folyamatosan romlott a Fradi pálya állapota, 1963-ban életveszélyesnek nyilvánították és be kellett zárni. Tizenegy évig a Népstadion lett az otthonunk, utána pedig megnyílt az új pályánk. Ez Harót János elnöknek köszönhető, mert amikor ő ide jött, akkor úgy tűnt, hogy a pályánk nem fog megépülni, mert elfogyott a pénz. Ő ekkor addig ügyeskedett, míg pénzt nem szerzett és az akkori lépték szerint, villámgyorsan felépült a stadion.

- Akkor lépjünk tovább, mi a következő állomás a múzeum bemutatása során?
- Lépjünk be a harmincas évekbe, ami hozzánk nagyon közel áll. És nemcsak a futball miatt, igaz ez a sport egészére és a művészetre is. Azonkívül szerintem a Ferencváros igazi, legszélesebb aranykorszaka is a harmincas évekhez kötődik. Ekkor volt a 100%-os bajnokság, a dél-amerikai túrák, a KK győzelem, a fantasztikus T betűs csatársor, Sárosi György is ekkor játszott, aki számomra a legnagyobb játékosa ennek a klubnak. Ide tehető Toldi Géza pályafutása is, aki egy motorja volt a harmincas évek csapatának. Ő egy „ős Simon Tibi” volt, aki űzte és hajtotta a társakat, aki vezéregyéniség volt a pályán. Ízig-vérig ferencvárosi volt, élete utolsó pillanatáig. Később, amikor már nem volt aktív, akkor vándordíjat alapított, amit mindig az aktuális év legjobb játékosa kapott. Az első játékos, aki ezt átvehette, Bálint László volt. Nagyon jó választás volt, mert Bálint egy igazi vezéregyéniség volt, pedig védőjátékosként szerepelt. A 70-es évek csikócsapatának vezéralakja volt, talán méltatlanul kevés szó esik manapság róla.

- A sorban tovább haladva elérkezünk ehhez a labdához…
- A háború előtt még nem volt BEK, BL vagy hasonló kupák, hanem volt egy Közép-Európai Kupa, a KK. Ezt a kupát a Ferencváros két alkalommal nyerte el. Egyszer 1928-ban, majd 1937-ben. Ennek a labdának az érdekessége, hogy a döntőben használt labdát a játékosok beledolgoztatták ebbe a fémlabdába és alul mindannyian aláírták. Ezt az ereklyét pedig átadták az akkori elnöknek, ifj. Dr. Springer Ferencnek. Az ő fiai Ferenc és Miklós (aki ma az FTC Baráti Kör alelnöke) pedig a múzeumnak adományozták. Egyébként, ha kivesszük ezt a labdát és megmozgatjuk, kotyog benne az eredeti labda, lehet hallani.

- Úgy látom, elérkeztünk Sárosi Györgyhöz.
- Igen, számomra SÁROSI a nagybetűs játékos. Rossz korban élt, mert ha ő a háború után futballozott volna, akkor most több aranylabdásunk lenne. Őt már aktív korában a Ferencváros örökös tagjává avatták. Magyarország, mint tudjuk, két világbajnoki döntőt játszott, 38-ban és 54-ben. 38-ban ő volt a csapatkapitány. Gólt is rúgott, a neten meg lehet találni és nézni ezt a felvételt. Egy válogatott találkozón a cseheknek hét gólt rúgott, ami mind a mai napig rekord. Válogatott mérkőzésen ennél több gólt senki nem szerzett. Ő egy hihetetlen fenomén volt. Aztán 48-ban kiment külföldre, edzőként a Juventussal bajnok lett. Ezek után inkább gyerekekkel foglalkozott, majd 1976-ban tért haza hosszú idő után. Óriási ováció fogadta őt, pedig akkor már nem is mindenki látta őt futballozni.

- Közben haladunk szépen tovább és úgy látom elérkeztünk egy sportolóhoz, aki nem a labdarúgásban aktiválta magát.
- Igen, ő Szigeti Lajos, aki bokszoló volt. Az ökölvívó szakosztályunkról mindenkinek elsősorban Kocsis Antal jut eszébe, aki az első olimpiai bajnokunk. Szigeti Európa-bajnok volt „csak”, viszont óriási Fradista volt. Az Európa Bajnokságot Budapesten nyerte meg és a budapesti döntőn szólt az itt látható gong. Ezt a gongot a Szigeti család hozta be hozzánk. Ő is olyan volt, mint Sárosi György. Itt maradt akkor is, amikor már túl volt a csúcson és próbálta az akkori ökölvívó szakosztályt, ami akkoriban már nem volt az élen, felhozni a tudásával. Minden a Fradihoz kötötte. Ő egy olyan ember, akire mindig emlékeznünk kell, a már nem létező ökölvívó szakosztályunk kiemelkedő egyénisége.

- Ugorjunk egy nagyot, hogy maradjon mesélni való a múzeumba látogató olvasóink számára is. Következő állomásunk Nyilasi Tibor ezüstcipője.
- 1981-et írunk, és végre bajnok lett a Ferencváros. Hozzám nagyon közel áll ez a bajnokság, hiszen én ekkor ismertem és szerettem meg a Ferencvárost. Ezt a csapatot, már végigkísértem a bajnoki cím felé. Nyilasi Tibor akkor 30 góllal gólkirály lett Magyarországon és mindenki boldog volt, hogy ezzel a statisztikák szerint aranycipős lett, mert Európában ő lőtte a legtöbb gólt. Ezek után egy bolgár játékos egy meccsen hat gólt rúgott a saját bajnokságában, amikor nálunk már lezárultak a bajnoki küzdelmek. Ezért Nyilasi „csak” ezüstcipős lett. A bolgárok mindent megpróbáltak, hogy az ő játékosuk nyerje el az aranycipőt. Tizenegyest rúgattak vele és meg is rúgta a hat gólt. Én mostanában olvastam erről egy cikket, ahol az újságíró ezt a történetet analizálta és az volt a konklúziója, hogy Nyilasié lehetetett volna az aranycipő, ha a magyar újságok nem robbannak rá a történetre és nem fújják azt fel annyira. Csak így tűnhetett fel a bolgároknak, hogy számukra sincs olyan elérhetetlen közelségben az aranycipő. Ráadásul nem is egy ismert játékosról volt szó, de rúgattak vele hat gólt. Ettől függetlenül ez az ezüstcipő a múzeum egyik legnagyobb ereklyéje. Számomra Nyilasi Tibor a másik legnagyobb ikon Sárosi György mellett. Neki már viszont szinte végigkísérhettem a pályafutását.

- Jól látom, hogy Kubala Lászlóhoz érkeztünk?
- Igen, bár ennek a helynek az egyik fele Kubala Lászlóé, a másik fele Mátrai Sándoré. Kubala László, mindössze egy évet töltött a Fradiban, 45-től 46-ig szerepelt nálunk. Ez nem volt egy hosszú pályafutás a Fradiban, de az ő utóélete növelte az ázsióját a Fradin belül is. Ő egy világvándor volt. Játszott a Vasasban, majd a Barcelonához került. Ott elképesztően sikeres lett, annyira, hogy a pletykák szerint, azért kellett a stadion befogadóképességét megnövelni, mert annyira jóképű volt, hogy a lányok miatta kezdtek el kijárni a Barca mérkőzéseire és annyira megnövekedett a Barcelona közönsége, hogy meg kellett növelni a pálya befogadóképességét. Valamit azért alátámaszt az a tény ebből a pletykából, hogy 1999-ben száz éves volt a Barcelona, akárcsak mi, és megszavaztatták a közönséggel, hogy ki volt minden idők legjobb Barcelona labdarúgója és megdöbbentő, de Kubalát választották a Barcelona szurkolói. Annyira, hogy még egy szobrot is állítottak neki. Azért is volt ő egy hatalmas egyénisége a Barcelonának, mert ő ott maradt a játékospályafutása után is és mint edző is sikereket ért el a csapattal. A Ferencváros, azonban úgy gondolom, hogy ott maradt a szívében, mert amikor megnyílt a Fradi múzeum, akkor küldött a múzeumba ereklyéket. A futballcipője is innen került a múzeum tulajdonába. Kubala László 56 mérkőzést játszott nálunk, ebből 50 mérkőzés volt bajnoki találkozó és 33 bajnoki gólt szerzett.

- Merre menjünk tovább, mit tanácsolsz Te, mint aktuális tárlatvezető?
- Én úgy gondolom, hogy meg kell még említenünk a VVK-győzelmünket. 1965-ben nagy menetelésbe kezdett a Fradi és eljutott a döntőig. Talán maguk a labdarúgók és a vezetők sem hittek benne, hogy eljutnak ilyen sokáig, hiszen lekötöttek egy amerikai túrát, ami nem engedte volna meg azt, hogy oda-vissza vágós alapon játsszák le a döntőt. Ezért a Fradi lemondott a pályaválasztói jogáról és beleegyezett abba, hogy Torinóban egy meccs alapján hirdessenek győztest. Az olaszok valószínűleg dörzsölték a tenyerüket, hogy akkor szinte már meg is van a győzelem. Ennek ellenére egy jó meccsen, Fenyvesi góljával a 75. percben vezetést szereztünk és megőrizve ezt a minimális előnyünket, győzelmet szereztünk. Megnyertük a VVK-t, ami a Ferencváros történelmének legnagyobb sikere, hiszen más magyar csapat, nem nyert Európa kupát, csak a Ferencváros. A győzelmünk után két héttel, valóban már az amerikai túrán vettünk részt.

- Ahogy haladunk itt a teremben, feltűnik nekem egy kupa, melynek másáról az utóbbi időkben gyakran lehet olvasni a média aktuális hírei között.
- Ez a történet úgy kezdődött az én szemszögömből, hogy felhívtak a Blikk újságtól és azt kérdezték, hogy láttam-e, hogy van egy Magyar Kupa a Vaterán, és elképzelhető-e, hogy az az 1973-as elveszett kupa? Erről annyit kell tudni, hogy 1972-ben a Magyar Kupát a Ferencváros nyerte. Az Üllői úton kiállították egy vitrinben, hogy mindenki láthassa. Azonban egy éjszaka feltörték ezt a vitrint és elvitték a kupát belőle. Soha nem került elő, a Ferencváros pedig egy vadonatújat csináltatott saját pénzéből és a mai napig ezt adják át. Az eredeti, amit a 20-as években készítettek, örökre eltűnt. A Blikktől megkértek, hogy menjek fel a Vaterára és nézzem meg azt a kupát amely ott található. Ott én ezt meg is néztem, pont akkora volt, mint ez itt, a múzeumban látható kupa. A talapzatára rá volt írva, hogy MTK. Én egyből mondtam, hogy ez nem lehet az, de adjon egy kis időt és utánaolvasok. A történet az, hogy 1923-ban, már mindenki megunta, hogy még mindig nincs Magyar Kupa, hiszen addig senkinek nem adtak semmit át az MK-győzelemért. Végül 1923-ban az MLSZ egy-egy kisebb méretű kupát, átadott az addigi győzelmekért a Ferencvárosnak és az MTK-nak. Az MTK-é elveszett. Aztán Kisteleki István nagy dérrel-dúrral bejelentette, hogy megvan az eredeti, 1973-ban elveszett kupa. A kupa nála van, amit ő meg is vett a Vateráról, ha jól emlékszem 500 000 Ft-ért. Ezek után ismét felhívtak a Blikk-től, hogy lehetséges-e, hogy ez az eredeti vándorkupa? Én kijelentettem, hogy biztos nem az! Ezer kép van róla, hogy emelik fel a kupát a játékosok és abból egyértelműen látszik, hogy ez nem az eredeti, az nagyobb volt. Ez maximum az MTK elveszett kicsi kupája lehet. A Blikk ráállt erre az ügyre és folyamatosan cikkeztek, róla, hogy ez tévedés, míg végül egy sajtótájékoztató keretén belül, Kisteleki István is elismerte, hogy tévedett. Arra viszont nagyon kíváncsi lennék, hogy ez a kupa hova került ezek után, mert nagyon sajnálnám, ha nem az MTK kapta volna meg.

- Mindkettőtöket szeretnénk megkérdezni arról, hogy itt a múzeumban melyik a kedvenc tárgyatok. A hölgyeket illetné az elsőbbség, de Anikóhoz most vendég érkezett, így először téged kérdezlek a kedvenc tárgyadról.
- Az én kedvenc tárgyam ez a Húsvéti Serleg, ami azért tetszik, mert a filmek és a híradók mind fekete-fehérben mutatják be a háború előtti világot, ezen pedig színesek a címerek. A húsvéti torna egy nagyon sikeres sorozat volt a háború előtt, ahol általában két osztrák és két magyar csapat versengett a serlegért. A második tárgy Sárosi György szobra, aki nagyon közel áll a szívemhez, illetve a KK-labda. Számomra ez a három a legkedvesebb tárgy itt.

- Akkor Anikó, feléd ugyanez lenne a kérdésünk.
- Az első az nekem feltétlenül ez a tálca, amiről azt kell tudni, hogy 1929-ben kint volt a csapat egy dél-amerikai túrán és onnan hozta haza a csapat. Azt, hogy ezt végül is nyerték vagy pedig ajándékba kapták, azt nem tudom, de a tálca lényege, hogy ezt lepkeszárnyakból rakták ki. Egy fekete alapon, színes lepkeszárnyakból van kirakva a minta. Hihetetlen, hogy 80 év alatt ez a természetes anyag még mindig megőrizte az eredeti alakját. A mai napig foszforeszkál, hiszen ezek az amerikai lepkék igen nagyok és színpompásak tudnak lenni.

A másik nagy kedvenc az a két fa makett, a harmadik pedig a 48-49-es bajnokság aranyérme, ami nem csak egy amolyan apró „plecsni”, hanem igazán odatették magukat és egy névre szóló nagy díjat vehetett át a csapat minden tagja.

- Igazán hálásak vagyunk, hogy így átadtátok nekünk ezeket az élményeket és ezt a tudást, nagyon kellemes perceket tölthettünk el itt a múzeumban. Olvasóink részére is ajánljuk, hogy látogassák meg ezt a ferencvárosi szurkolók számára kihagyhatatlan helyet és kívánjuk, hogy gyarapodjanak kincseitek, hisz az a Ferencváros további sikeres és dicsőséges jövőjét vetíti elénk.
- Mi köszönjük a megtisztelő érdeklődést és mindenkit szeretettel várunk.

Istenes Mónika és Istenes Tibor
A beszélgetés ideje: 2010. június 28.

A végén pedig az ígért virtuális album, sok-sok képpel. Érdemes lapozgatni, annál is inkább mert ez az albumformátum honlapunk egyik újdonsága. Nem csak az alsó sávban levő nyilakat lehet használni, hanem az egérmutatóval a lap széleire kattintva és azt befelé húzva animáltan lehet lapozni.

 

 

 

 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.